A bátorság gyakorlása

A futás még a jóga előtt lépett be az életembe. Christopher McDougal könyvének címe: Futni születtünk. Ezt én is így gondolom, futni születtem. Eleinte nekem a futás a megtett kilómétereket jelentette, majd ahogy a jóga a mindennapjaim részévé vált, átalakította azt, amiért futok. Nem valami elől, hanem valami felé futok. Nekem a futás segít felszínre hozni gondolatokat, érzéseket, kitisztít és feltölt. Futás alatt jó ötleteim támadnak és segít összegezni a napomat. Nem hallgatok zenét, ami befolyásolná a bennem zajló történéseket, hagyom, hogy a gondolataim jöjjenek, menjenek, mint a felhők az égen. Azaz amikor futok, akkor az önismeret útján haladok előre. Arra születtem, hogy megismerjem magam, majd segítsek másoknak is megismerniük saját magukat (ha kérik a segítségemet).

Régóta volt célom, hogy egyszer lefussam a maratont. Habár az elmúlt hónapokban sokat tettem azért, hogy elérjem ezt a célt, mégsem tudtam nekiindulni a távnak. A múlt héten azt gyakoroltam, hogyan és milyen helyzetekben tudok bátor lenni. Az is a gyakorlásom része volt, hogy megtudom-e különböztetni a félelmet az ismeretlentől. Bekellett lássam, hogy a maratoni táv nem félelmetes, csak eddig ismeretlen volt számomra. Eldöntöttem, hogy bátor leszek és nekiindulok a távnak. Olyan útvonalat választottam, amit jól ismerek, a cél pedig nem más volt, mint a jól ismert, biztonságot adó gyerekkori házunk, az otthonom.

Bátor voltam és hazafutottam az otthonomba!